Elisabeth - az már nem én lennék...

December 27, 2016

Mindenkinek vannak visszatérő rémálmai. Vagy olyan dolgok, amiktől retteg, hogy megtörténnek. Ilyen nekem az, hogy lekések egy előadást, nem vagyok ott és rám várnak. Előadások előtt én mindig az ügyelőpultnál jelentkeztem és vártam a jelre, hogy mehessek a zenekari árokba. Elisabeth musicalt játszottunk. Én szépen megjelentem, látták, hogy megvagyok. Közben eszembe jutott, hogy Zsófia főhercegnővel (Kállay Bori) muszáj megbeszélnem egy fontos zenei részt, mert az előző előadáson nem voltunk tökéletesek. Szépen bementem a színpad közepére és a torony előtt belekezdtem a mondókámba. Nos, ez a darab úgy indul, hogy a vasfüggönyt felemelik, mindenki látszik félig, ömlik a füst, fúj a szél és elkezdődik a zene. Én arra lettem figyelmes, hogy mindenki mozdulatlan körülöttem, fura kék fény van és látom a nézőteret. RETTENETES ÉRZÉS VOLT! Fenn álltam a színpadon és ment az előadás. Zene persze semmi... a nézők azt láthatták, hogy egy lakkcipős jobb sorsra érdemes Fred Astaire keresztülvágtázik a színpadon, szteppléptekkel leszambázik az árokba és vezényelni kezd. Az ügyelő (Trimfuj Misi - Szia Misi, ezúton is köszi!!!:) -, azt hitte már lenn vagyok az árokban. Tanulság: Mindig tartsd magad mellett a karmestered. Ne engedd elkóricálni!!! :)

 

 

Please reload

Featured Posts

A "menekülő ember"

August 13, 2016

1/1
Please reload

Recent Posts

August 28, 2018