Jótanácsok kétbalkezeseknek...

April 3, 2017

Adva volt ez a karmesterverseny. Sok mindent el lehetne mondani róla, nekem sajnos csak rossz élményem van ezzel kapcsolatban. Kezdve ott, hogy kb. beleszólásom se volt abba, hogy induljak e vagy sem, Kero "rámparancsolt", hogy amíg ő itt az igazgató, az van amit mond. Hiába próbáltam meggyőzni, hogy értse meg, nem tudok a dologból jól kijönni, mert ha esetleg győznék, mindenki azt fogja mondani bunda az egész mert belsős vagyok. Ha pedig nem győzök, akkor meg milyen gáz, hogy egy külföldi lepipál olyan darabokkal, amikkel én évek óta dolgozom. Mindegy, elindultam rajta. Az elődöntő zsűrijében még benne volt Kocsár Balázs, aki jelenleg az Operaház zeneigazgatója és az eredményhirdetés után félrehívott, hogy adna pár tanácsot. Tulajdonképp hasznos dolgokat mondott, ezúton is köszönet érte. Beszélgetés közben pedig odajött hozzánk egy pincérnő és pezsgőt nyomott a kezünkbe szép poharakban, hogy nemsokára koccintás és fényképezés, menjünk a fal elé a többiekhez. Befejeztük a parolázást és zavaromban egy rossz mozdulat miatt, az egész pezsgőt Balázs ölébe öntöttem. Képzelhetitek... Emlékeim szerint a képen próbálok úgy állni, hogy eltakarjam a mögöttem álló kissé dühös úr testének nagy felületét. Ennyi a vicces rész, a verseny innentől viszont nem volt túl élvezetes, a zsűri nem igazán volt a helyzet magaslatán, olyan szakmai butaságok hangzottak el, hogy fogtuk a fejünket a versenyzőkkel, valamint fel kellett dolgoznom, hogy a döntő előtt a jelenlegi igazgatója a színháznak odajött és közölte velem, hogy: "Ugye azt tudod, hogy nem nyerheted meg?" - ilyen flegma módon odadobott mondattal kb. padlóra is küldött azonnal, annyit tudtam mondani, hogy legalább annyi jóérzés lett volna benne, hogy ezt nem közvetlenül a döntős vezénylés előtt közli velem. Azt mondta ne hisztizzek (?), értsem meg, hogy nem lehet az, hogy a színházból egy ott dolgozó magyar nyerje meg, mert milyen lenne az egész verseny megítélése. Mondtam, hogy nem hiszem el, hiszen én is ezt szajkóztam a verseny kiírása óta, tudtam hogy ez lesz. Nem volt visszaút, ezután mentem be a Rudolfból az értem születtélt vezényelni, majd felrobbantam a dühtől. Eleve nem is értettem az egész versenyt, valaki egy Délibábos hortobányon-t két perc alatt elvezényel, lezavar egy tingli-tangli kis valamit és utána jövök én a Marica grófnő negyedórás II. fináléjával? Amire egyébként egy ülőpróbát kaptam, amire nem jöttek el a szólisták, mivel mást próbáltak épp, a zenekarral tudtam átnézni. Szóval nem tudom ki állította össze a műsort és értem, hogy változatosnak kellett lennie, de olyan amatőr hibái voltak, hogy teljességgel hiteltelen lett már az első perctől fogva. Levetítettek egy kisfilmet rólunk, ami hemzsegett a csúsztatásoktól, konkrétan szégyelltem magam, mert keverve voltak benne a dolgok, úgy, mintha kamuztam volna a tévéseknek, pedig csak "kiszínezték" kicsit a történeteket. Az értékelések után legalább a külföldi karmesterekben volt annyi becsület, hogy tőlem kérdezték meg a takarásban, hogy Krisztián, tényleg nem hallotta a zsűri, hogy szétesett amit csináltam? Ezen mind az orosz, mind a francia versenyző ki volt akadva. A versenyt azóta se tudtam megnézni, talán jobb is így. Ami a csillogás és fények mögött van, mindig kiábrándítóbb, mint a mese amit megpróbálunk eladni. 

 

 

 

Please reload

Featured Posts

A "menekülő ember"

August 13, 2016

1/1
Please reload

Recent Posts

August 28, 2018