Málnatorta és a Biergarten

April 3, 2017

Elmesélem nektek a Németországi felvételim történetét. Tavaly júniusban kiutaztam Berlinbe, lefoglaltam a szállást, mindent elterveztem. Az volt a cél, hogy legalább a felvételi első körén túljussak, ne lógó orral kelljen hazamennem, hogy nem sikerült. A berlini Theater des Westensnek elképesztő jó hangulata van, ezen kívül a Miskolci Nemzeti Színház az, amelyikbe belép az ember és rögtön jól érzi magát olyan kisugárzása van. Vannak ilyen helyek, biztos ti is tudjátok mire gondolok. Szóval ennek a helynek van egy hatalmas kantinja, rengeteg kajával, sörkerttel, amit el tudtok képzelni. Ide zsúfoltak be minket jelentkezőket és innen vittek el mindig egy embert a felvételire. Az első körön csak zongorázni kellett, gondolom felmérték a szintet és csak azokat hívták vissza akik megfeleltek. Szerencsére megfeleltem, úgyhogy tulajdonképp egy órával később már boldogan ültem a kantinban és vártam a következő megmérettetést. A következő fordulóban vezényelni, énekelni, kísérni, énekest, zenészeket irányítani... volt minden. Nehéz volt. Pálcát nem vittem, mert bőröndöm nem volt, és a repülőre nem vihetek fel semmi szúrófegyvernek minősülő tárgyat, ezt már megtanultam. Kaptam egy kék tollat. Azzal kellett a legyeket hajtani, de ezt az akadályt sikerrel vettem. Rengeteg mindent kértek tőlem. Nem éreztem igazán acélosnak a végén magam, de azért annyira rosszul sem sikerült. Megköszönték, mentem vissza a kantinba. Közben már bebeszéltem magamnak, hogy nem lesz ebből semmi úgysem, elkezdtem a cuccaim összepakolni. Aztán egyszer csak lejött a titkár és szépen megköszönte mindenkinek hogy eljött és mindenkit hazaküldött. Majd odajött hozzám és azt mondta sejtelmes mosollyal, Krisztián, te gyere velem.

A szívem a torkomban dobogott, visszhangzott minden a fejemben, szédültem. Felmentünk a háziszínpadra, beléptem és ott álltak a zenészek, énekesek, vezetők és megtapsoltak. Hát ilyen hozzáállást itthon nem nagyon tapasztaltam. Vittek kaját, piát, mindenki evett. Én viszont utoljára reggel 7-kor faltam valamicskét, amikor eljöttem a szállásról és akkor már jócskán délután 3 óra körül lehetett. Kopogott a szemem is. Szépen leültünk egy óriási asztalhoz és beszélgetni kezdtünk, milyen munkáim voltak eddig, mikor tudnék kezdeni, elmondták mire számítsak náluk, stb. Én szépen bólogattam és a fejemben csak annyi visszhangzott: FELVETTEK! Nem is figyeltem semmire igazából. Utána a zenei vezető rámnézett és annyit kérdezett: Krisztián, van még bármilyen kérdésed? Kihangsúlyozta: Bármilyen más kérdésed? Most már tudom, az anyagiakra gondolt. De nekem semmi nem jutott eszembe kb. a saját nevemen kívül, egy gondolat nem sok, annyi sem volt a fejemben. Annyit tudtam kinyögni:

 

- Kérhetnék abból a málnás tortából? 

 

Hatalmas nevetés tört ki a teremben, már hozták is a tortát nekem, amit seperc alatt betoltam. Szépen elköszöntem, elbúcsúztam és kijöttem a színházból. Egy utcával arrébb magamhoz tértem és ott kiabáltam magamnak, hogy ezt nem hiszem el, semmit nem kérdeztem meg, se a biztosítást, se az orvosi ellátást, se a fizetést, se azt hol fogok lakni, SEMMIT! 

Írtam pár nap múlva egy levelet Bernd Steixnernek (ő volt a zenei supervisor a Marie Antoinettnek abban együtt dolgoztunk), hogy ezentúl én is Németországban fogok dolgozni és sikerült a felvételim. Válaszában gratulált, azt mondta isten hozott a Németországi Zenés Színházak berkein belül. És hogy érezzem külföldön is gyorsan terjednek a hírek, utószónak csak annyit tett hozzá: 

 

Ui.: ízlett a málnás süti? 

 

 

Na de, egyébként télen újból felvételizni kellett. (Itt mindenre felvételi van. Egy ekkora piacnál ami a németeknél van, megtehetik, hogy a legjobbakat választják. - ezt nem én mondtam, hanem az egyik színész az Apácashow-ból, miután gratulált a főpróbához. :) Két héttel a felvételi előtt megkaptam az anyagot dropbox-on keresztül, letöltöttem kinyomtattam, gyakoroltam. Ismét elutaztam Berlinbe (a turné Münchenben volt), most már tapasztalt öregként, rutinosan mozogva a színházban. Az első fordulót lazán vettem, amennyiben annak lehet nevezni hogy a háziszínpadon tél lévén nem volt fűtés és a felvételiztetők az egy szem radiátor mellett fagyoskodtak kabátban. Én vígan bementem egy szál ingben, kb. 10 percig tudtam játszani, utána szólnom kellett, hogy lefagytak a kezeim a gyors részeknél már nem igazán engedelmeskedtek. Elnézték. Első kör, pipa! 

 

Visszamentem a kantinba, ahol a kotta felett görnyedve ismételgettem a következő kör anyagát, amikor egy ausztrál lány mellém lépett és megkérdezte.

- Te mit csinálsz?

Válaszoltam neki, hogy a következő körre készülök. 

- De ez nem így van, ez az anyag nem jó.

- Hogy érted?

- Nem láttad a videót? - és ekkor hirtelen beugrott, hogy a küldött dropboxos mappában volt egy videófájl is, amiről teljesen megfeledkeztem. Elsötétült minden, lejátszódott előttem a beégésem nagy pillanata és azonnal megoldásokat kerestem. Közben kedvesen lejött szólni a titkár, hogy a következő versenyző én leszek, készüljek fel. Ekkor beugrott, hogy a kantinból nyíló sörkertnek, ahol ősszel annyi kellemes estét töltöttünk - mert akkor még jó idő volt -, volt egy része, ahol a szomszédos hotelnek volt ingyenes wifije és azt lehetett fogni. Kirohantam a téli fagyba egy szál ingben, csatlakozott a netre a telefon, letöltötte a videót és gyorsan meghallgattam. A lánynak igaza volt, más végszavak, más tempók, próbáltam memorizálni amilyen gyorsan csak tudtam.

Kész!

És ekkor történt a baj, ugyanis a sörkert ajtaja ugyanis csak belülről volt nyitható. Amilyen szerencsém volt persze a kantinban addigre már senki sem volt és egyedül dörömböltem, hogy engedjenek vissza! Kizártam magam a fagyba. Természetesen lefagytam mire ki - na jó nem - inkább beszabadítottak és azonnal jött is a titkár, hogy én jövök. Képzeljétek el, itt már színpad volt, zenekar, énekesek, kellék, kész jelenet. Ha nem nézem meg azt a videót, fogalmam sincs mi történik. Így viszont én kaptam a munkát. Örök hálám az ausztrál lánynak aki kiesett a harmadik fordulóban. :)

 

 

Please reload

Featured Posts

A "menekülő ember"

August 13, 2016

1/1
Please reload

Recent Posts

August 28, 2018