Az ibusári vonatállomás "eleste"

May 11, 2017

Egyik kedvenc darabom volt jópár éve a Béres Attila rendezte Parti-Nagy darab, az Ibusár. Siménfalvy Ágota, Földes Tamás és Lehoczky Zsuzsa játékáról tényleg csak fennkölt szavakkal lehet beszélni, a színpadon ebben a 3 órában tömény színészet és játék volt. Sok másik darabról amit csináltam, ennek csak nyoma volt jelen. De ez egy másik történet, így az ember legalább megtanulja értékelni azokat a darabokat, ahol viszont van színjátszás. A lényeg: a darab egy vonatállomáson játszódott a Raktárszínházban, ahol a nézőtér mellett egy kis sarokban voltam elrejtve a pianinómmal. A darab végén ott kellett a hangszert megkerülnöm és Ágota mondta, hogy majd int, menjek ki és együtt meghajolunk. Az premier lement, nagy siker, taps. Meghajlások, szépen bekészültem. Egyet felejtettem csak el, hogy az utolsó napon bekészítettek a zongora mögé egy nagy rekfektorlámpát, amit valahogy nem vettem észre, vagy nem figyeltem rá. Márpedig amikor kimegyek a nézők elé, azon keresztül kell haladnom. Vagyis kellett volna. Boldogan elmosolyodtam mikor Sárbogárdi Jolán intett nekem, elindultam a színpad irányába, majd hatalmasat buktam/estem/zuhantam és ami szerencsétlen helyzetemet nehezítette, hogy a raktárban található linóleumot szépen ki is fényezték, ezért remekül csúszott. Tehát elzuhantam, de a lendülettől amit vettem, még be is csúsztam, egészen Siménfalvy Ágota művésznő lábai elé. Gyorsan felpattantam, leporoltam magam és 1000 wattos mosoly. (közben persze fájt mindenem rohadtul, de ezt persze nem mutatjuk, ugye) A közönségnek tetszett a ripacs kis utójáték, mégha nem is volt szándékos. :) 

 

 Siménfalvy Ágota és Mészáros Árpád Zsolt - Parti Nagy - Darvas: Ibusár c. darabjában

 

Please reload

Featured Posts

A "menekülő ember"

August 13, 2016

1/1
Please reload

Recent Posts

August 28, 2018