A mosoly országának nem létező tapsrendje

August 24, 2017

Történt 2014-ben, hogy a Mosoly országa fantasztikus Lehár operett budapesti változatának bemutatójára készültünk és Kero szokásához híven elég ideges volt a bemutató környékén. Ilyenkor mindenki feszült és a vezetés üvöltözik kb. mindenkivel. Kero kitalálta, hogy tapsrendet szeretne a darab végén, ami kb. lenullázná az addig felépített 3 órás drámát, úgyhogy én minden bevethető eszközzel harcoltam ellene. De mivel rámparancsolt, kénytelen voltam készíteni egy verziót. A főpróba után ott álltam az árokban frakkban, díszben, kottákkal és pálcával, amikor az árokhoz jött és rámripakodott, hogy kövessem. Kimentünk a színházból, egészen a Nagymező utca és Mozsár sarkára, ahol parkolt és beültetett az autóba. Ott rámszólt, hogy kezdjem el énekelni a tapsrendet. - Hangosabban! Majd javított, óbégatott és ketten utaztunk a város másik felébe lehúzott ablakkal egészen Pesterzsébetig és üvöltöttük a Lehár melódiákat ki az ablakon át. Egyszer csak megállt, kiszálltunk az autóból, lezárta két pittyegéssel, majd azt mondta, itt van a fogorvosa, letört egy darab a fogából, most ide be kell mennie. Nem akartam hinni a fülemnek, de mire magamhoz tértem és ellenkeztem volna, már bement az ajtón és becsukta maga mögött. Ott álltam egy partitúrával, a pálcámmal, frakkban az utcán valahol a város eldugott felében és akkor elkezdett esni az eső. Ez nem lehet igaz - gondoltam és a Lehár kottát a fejem felé tartva elindultam az úton. Se pénztárca, se iratok, se telefon, semmi. Egy busz elhajtott előttem, nem is baj, nem akartam pingvinként bliccelni, maradt a taxi. Leintettem egy kis futás után egyet és magyarázkodásba kezdtem. A taxis visszavitt a városba, ott kifizettem és estig vártam a visszavágót, mert biztos voltam benne az igazgató nem hagyja annyiban a dolgot. Este a büfében el is kapott: - Hova tűnt délután? Miért nem várt meg? - kérdezte. 

- Nekem más dolgom is volt délután, mint hogy önre várjak órákig. El kellett jönnöm. És nem volt se pénzem, se kártyám, ott hagyott az utcán egyedül. 

- Ja, erre nem is gondoltam. Akkor bocsánat. - Talán ez volt az egyedüli alkalom, hogy ezt valaha hallottam tőle. A tapsrendről pedig annyit, hogy később azt mondtam, nem gondolhatja komolyan, hogy egy dráma végén megszólal a Szeszélyes évszakok szerű vidám bohóc zene, amivel tönkreteszi a darabot. Ezt megrágta és végül nem lett vurstli zene a Mosoly országának legvégén. 

 

 

 

Please reload

Featured Posts

A "menekülő ember"

August 13, 2016

1/1
Please reload

Recent Posts

August 28, 2018