A nürnbergi "elhagyott"

August 24, 2017

Többször gáláztunk Nürnbergben és Münchenben, Gaistegben és a Meistersingerhalle-ban. Mindkettő fantasztikus helyszín, csodálatos akusztikával és közönséggel. Nekem az első alkalom volt, nagyon izgultam és sok váratlan dolog történt amire nem lehetett felkészülni. Odafelé vezető úton, a két buszon már csak egyetlen hely volt leghátul és természetesen az ülés el volt törve. Ha megmozdultam rajta kicsúszott alólam. Ezért végig kihúzott derékkal, egyenesen ültem mint a cövek. És, habár vígjátéki fordulatnak és túlzásnak tűnhet, de mégis igaz, a légkondi hátul rosszul működött. Mivel csak én ültem hátul meg sok bőrönd és csomag, senkit nem zavart, hogy amíg a buszban fűtés működött, hátul viszont jeges levegőt fújtak be. Azt hittem kibírom, de mire megérkeztünk lázas voltam. Megkértem a turné felelősét, hogy többet nem szeretnék ebben a buszban utazni és intézze el nekem, hogy visszafelé a szólisták buszával mehessek. Sikerült elintézni. Münchenben a primadonna lebetegedett (Fischl Mónika) és helyette a véletlenül épp ott lévő Lukács Anita ugrott be énekelni és ott találtuk ki mi legyen a műsor, mentettük ami menthető. Szerencsére minden jól sikerült. Engem minden reggel ébresztettek, láttam, hogy törődnek velem, jólesett. Túléltük az egészet és az utolsó este, miután mindenen túlvoltunk, ájultan estem be az ágyamba. Másnap reggel felkeltem, összepakoltam és lementem a szálloda halljába, ahol egyedül voltam reggel kilenckor. Senki sehol. Hívom a turnéfelelőst és azt hitte viccelek:

- Nagyon vicces karnagy úr, nagyon vicces. 

- De én nem viccelek, hol vagytok, én itt a hotelben. 

- Micsoda? Mi már az autópályán! 

Mint kiderült egy órával előbb indultak, de senkinek nem tűnt fel, hogy hiányzom. (Addig minden reggel telefonos ébresztést kaptam :) Persze sikerült mindig felébrednem, de az utolsó reggel, úgy tűnik minden fáradtság kijött belőlem. Elaludtam. Van ilyen. 

A két busz nem fordult vissza, azt mondták nyugodjak meg, majd intézkednek. Szépen elmentem reggelizni, a reggeli végén már a recepciónál várt egy repülőjegy. Dél körül szépen kimentem a reptérre, elutaztam Zürichbe, ahol megittam egy kávét, átszálltam egy pesti repülőre és leszálltam 5 körül Budapesten. Ekkor a többiek még a határ közelében se voltak. :) Egyébként annyi történt, hogy a zenekar azt hitte a szólista buszon leszek (szóltam, hogy a törött ülésre biztos nem ülök vissza - a szólisták, meg azt hitték a zenekari buszon vagyok - miközben én boldogan hortyogtam a szállodában) 

Mindenki azt hitte, hogy direkt csináltam az egészet, aztán persze felelősségre is vontak, mert azt mondtam ott hagytak külföldön. Ez persze nézőpont kérdése, mert én meg elaludtam, de abban biztos voltam ilyen többet nem történhet még egyszer velem. Nos... soha ne mondd, hogy soha, következő évben ugyanakkor, ugyanott... Megint sikerült elaludnom. Ez egy átok úgylátszik. 

Most viszont résen voltak és megvártak a buszok, azt a kalandot együtt fejeztük be. :) 

Ha kijön belőlem minden feszültség, a nagy fáradtságon úgy látszik nem tudok felülkerekedni. 

 

 München - Gasteig

 

Please reload

Featured Posts

A "menekülő ember"

August 13, 2016

1/1
Please reload

Recent Posts

August 28, 2018